Az életen át tartó kendónak van valami „élet” szaga, amit más megnyilvánulásban már éreztem magamon, de így „összesűrítve” még nem éltem meg! Beszámolómmal elsősorban személyes élményeimet szeretném megosztani, remélve azt, hogy másokban is hasonló gondolatok jöttek elő a Kendo misztikumának ködös területéről, és természetesen megosztani a következő generációval is.

A misztikum szót használom, mert a 3. dan alattiaknak ez a tábor talán nem úgy jött volna le, mint egy tapasztaltabbnak! Ne értsen senki félre, nem felfogás vagy értelmi képességbeli hiányosságról beszélek, hanem a kendóban való érettségi szintről! Mert ha még a Kendókáknál is átlagosabb szemléletről beszélünk, mit is várna el a „homo consumus” egy olyan esemény hallatán, amely arra tanít, hogy miként lehet életünk végéig örömmel csinálni valamit? Befizeti a díjat, és ellenértékként egy „megmondó ember” elmondja a nagy TITKOT, és innentől kezdve boldogok leszünk.

Hát itt ugyan volt megmondó ember, de titkot nem árult el! Ez akár csalódást is kelthet egy olyan személyben, aki az előbb említett körbe tartozik! Itt hallhattunk egy idősebb, helyesebben tapasztaltabb Kendó mestert, akit többek közt Ono sensei (Kendo 9. dan Kokushikan Egyetem) is tanított, neki viszont a legendás Takano Sasaburo sensei volt a tanára. Mindezzel együtt Ota mester több mint 50 éve rója ezt a rögös utat! Persze ehhez képest az én negyedévszázados múltam gyerekes idő, és éppen ezért nagyon kíváncsi voltam mit fog kiemelni, fontosnak tartani. Mikor azonban szombaton elkezdte az elméletet a test és shinai tartással, az jutott eszembe, semmi új nincs amit másként tanultam volna eddig!

DE…egy igazi Mester első „fogása” a tanítványok tesztelése! Vajon képesek vagyunk-e nyitottak lenni és a Zen Buddhizmusban jól ismert shosin tudattal (kezdő tudat) hozzálátni a következő kendos életszakaszunkhoz? Meg tudjuk-e érteni, hogy kendo fejlesztésünk első kulcsa a kisso kihonban van, az alapok alapjaiban rejlik? Nekem ez egyfajta kinyilatkoztatás volt, és azt vettem észre magamon, hogy gyermeki lelkesedéssel fogadom ezt a meghívást! Jegyzeteltem, de nem mindent. Hiszen egyrészt elvonta volna a figyelmemet, ha inkább a pontos leírásra koncentráltam volna, mint a tartalomra, másrészt az időközben felmerülő kérdéseimet is leírhatom, ezeket később megkérdezhetem. Ezért csak azt jegyzeteltem le, ami „megfogta” a fülemet. Ez nálam már bevált technika ,hiszen rengeteg szemináriumom vettem már részt, és tudom, hogy mikor visszaolvasom ezeket a jegyzeteket - akár évekkel később is - már az is sok információt rejt, hogy mit éreztem akkor fontosnak. Ez megmutatja nem csak a hozzáállásomat, hanem az akkori szintemet is! Nagyon sok impulzust kaptam a magyarázatokkal, és amint mélyebbre és mélyebbre ment a Mester, egyre jobban elámultam, mennyi minden van még előttem, amit el szeretnék sajátítani. Nagyon érdekes volt a mélyúszásban, hogy egyrészt a shinai átváltozott igazi Nihontóvá, és már nem külső jelenségekről beszélt, hanem belső tartalomról, az energia használatáról, sűrítésről, prekognicióról (előészlelésről) amit egy átlagember csak a Csillagok Háborújában hall, mint fantazmagóriát. Ezzel a két szemlélettel, vagyis a katana és a belső tartalom hangsúlyozásával olyan kihívás elé állított, amelyhez nem folyamatos külső tanítás kell, hanem rengeteg belső munka, mert a Kendo itt már nem a testek harca, hanem a szellemeké, és ez az a misztikum, amely csalogató, provokatív és művészi!

Összegzésképpen TEHÁT, ez egy olyan meghívás volt Ota mester részéről, amelyben nem a kezét nyújtja, hogy mint gyermeki lelket kísérgessen utunkon, hanem letette Nekünk a lámpást az Út szélére, és aki akarja megragadhatja, és felfedezheti vele azt az utat, amelyet Ő és az Őt megelőző Kendókák és szamurájok már bejártak.
Hajrá Sogai Kendó, mindörökké!

Mihalik Hunor - kendo 6. dan, iaido rensi 6. dan

Fotók: Mushin Kendo Klub